Az interjút az olasz „Eurasia. Rivista di studi geopolitici” című szemle igazgatója, Claudio Mutti, készítette a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője

Eurasia – A Jobbik párt képezi a legfontosabb politikai erőt az Orbán vezetett kormánnyal szemben. Megmondaná-e, hogy mi a Jobbik pozíciója a külpolitikában és miben különbözik a kormány pozíciójával szemben?

Gyöngyösi Márton – A keleti nyitás továbbra is sarokköve a Jobbik külpolitikájának. Az elmúlt években zajló geopolitikai események nemhogy gyengítették volna, hanem épp ellenkezőleg, erősítették a keleti nyitás szükségességét. Nem véletlen, hogy a Fidesz kormány lenyúlta a keleti nyitást a Jobbik programjából Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a Fidesz inkább csak retorikai síkon vitt végbe valamiféle nyitást, valós eredményként inkább csak kétes korrupciós eseteket lehetne fesorolni. A Jobbik ezzel szemben nem jól hangzó szlogenként, vagy egy pár hónapos, eldobható politikai fogásként kezeli a keleti nyitást, hanem külpolitikai stratégiájának sarokköveként tekint arra. Emellett azonban az elmúlt évek eseményei azt is bizonyítják, hogy a szűkebb értelemben vett regionális együttműködésekre legalább akkora figyelmet kell fordítani, mint a globális, nagyhatalmi szereplőkre. Ilyen kezdeményezés lehet például az újra megerősödő Visegrádi együttműködés. Mindezt persze csakis lelkiismeretesen, több éves távlatokban gondolkozva lehet végrehajtani és nem szabad a célokat pillanatnyi politikai manővereknek alárendelni. Ez az, amit a Fidesz nem tud megtenni, a Jobbik azonban készen áll rá.

Eurasia – A történelem során Magyarország a nagyhatalmak kereszttüzébe került: nyugaton Ausztria-Németország, keleten Oroszország, délen Törökország. A Jobbik szerint, milyen funkciót kellene betölteni Magyarországnak a mai geopolitikai térségben? A földrajzi fekvésének megfelelően pedig melyek lennének a legmegfelelőbb szövetségek?

Gyöngyösi Márton – Magyarország ennek a három nagyhatalomnak az érdekszférájának a metszéspontjában található, és történelmileg sorsát leginkább ennek a három nagyhatalomnak a mozgása, kölcsönhatása befolyásolta. Ez így volt a múltban, így van most is, és minden valószínűség szerint így marad még egy ideig. Ez a három nagyhatalom a térségünkben, a térségünkért folytat küzdelmet más-más eszközökkel, és mivel nekünk kis országnak a gigászok harcába viszonylag kevés beleszólásunk van, arra kell figyelnünk, hogy érdekeink ebben a háromszögben a lehető legoptimálisabban jussanak érvényre. Ehhez szükséges, hogy ennek a három országnak a politikáját közelről figyeljük és a magyar érdekeknek megfelelően megtaláljuk közöttük azt a szűk mezsgyét, amely az ország gyarapodását szolgálhatja. Bethlen Gábor tud ebben nekünk útmutatásul szolgálni, aki az Oszmán és a Habsburg birodalmak szorítása között képes volt okos és előrelátó politikával megteremteni Erdélyország aranykorát, bölcs kompromisszumok elérésével. Ez persze nem jelenti azt, hogy távolabbi összefüggésekkel nem kell a magyar diplomáciának számolnia. Épp ellenkezőleg. A globalizáció korában, amikor a világ bármely pontján történő esemény közvetlenül kihathat egyes államokra, fontos, hogy ne korlátozzuk le a horizontunkat.

Magyarország mind észak–déli, mind kelet–nyugati irányban Európa közepének mondható, ebből kifolyólag egyfajta határtérséget képez, de ugyanakkor összekötő szereppel is bír a négy égtáj között. Ezt a „híd” szerepet kívánjuk a jövőben erősíteni. Szakítunk az egyoldalú euroatlantizmussal, a keleti nyitást szorgalmazzuk. A hitetlen liberalizmus iszlámellenessége helyett, mi a tradicionális vallások közötti béke álláspontját képviseljük, többek között e célt szolgálják azeri és török kapcsolataink is. A kelet–nyugati „hídra” merőlegesen szükségesnek tartjuk egy lengyel–magyar–horvát tengely létrehozását is, mellyel meg kívánjuk teremteni a közös érdekérvényesítés lehetőségét az Európai Uniót domináló nyugat-európai államokkal szemben. Az EU már igen messze került a „nemzetek Európája” koncepciótól és egy föderalisztikus unió képét vetíti előre, aminek további kiszolgálása veszélyt jelenthet hazánk szuverenitására (lásd: külföldiek immár szabadon vásárolhatnak magyar termőföldet).

Eurasia – A jáltai rendszer bukása után Magyarország részévé vált az Amerikai Egyesült Allamok által hegemonizált szövetségének. On szerint Magyarországnak ez a pozíciója megegyezik a magyar stratégiai érdekekkel?

Gyöngyösi Márton – Mára egyértelmű, hogy a kelet-közép-európai régió érdekei merőben eltérnek Nyugat-Európa érdekeitől. Hiába vagyunk ugyanannak a szövetségnek, az Európai Uniónak, a NATO-nak a tagjai, mindkét intézményben a nagyhatalmak geopolitikai érdekei dominálnak, melyek gyakran ellentétesek mind a nemzeti érdekeinkkel, mind a régiónk országainak érdekeivel. Egyértelmű, hogy akkor, amikor az Európai Unió tárgyal, mondjuk a transzatlanti kereskedelmi szerződésről az Egyesült Államokkal, akkor a nyugat-európai nagyhatalmak politikai és gazdasági érdekei érvényesülnek, a mi régiónk érdekeivel szöges ellentétben. A NATO legutóbbi lépései is, mint például a koncentrált katonai mozgósítás a keleti tagországokban, az Egyesült Államok geopolitikai céljait szolgálják, nem pedig a régiónk érdekeit. Regionális együttműködés révén ezeket a káros folyamatokat ellensúlyozni, vagy legalábbis enyhíteni, lassítani lehetne.

Eurasia – Szíjjártó külügyminiszter legutóbbi látogatása Izraelbe arra enged következtetni, hogy a budapesti kormány egyfajta szolidáritással bír a cionista rezsímmel. Milyen pozíciót foglal el a Jobbik ebben az ügyben?

Gyöngyösi Márton – A Jobbik álláspontja mindig is egyértelmű volt ebben a kérdésben. Nem fogadhatjuk el a radikális cionizmus követeléseit, melyek végső célja egy másik nemzet országának felszámolása. Álláspontunk szerint az ún. kétállami megoldás kell szorgalmazni, így tehát Izraelnek vissza kell vonulnia 1967-es, nemzetközileg elismert határai mögé. Így létrejöhet egy palesztin állam, de nem sérül Izrael államisághoz való joga sem. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen rendezs a közel-keleti béke és stabilitás egyik alapvető feltétele.

Eurasia – Közel-Kelet és Eszak-Afrika destabilizációját követően Európát elárasztotta egy rendkívüli illegális migráns hullám. Ebben a drámai helyzetben Magyarország élvonalba került. On szerint milyen intézkedéseket kellene meghoznia Európának, hogy elkerülje a kovetkező év tavaszán újra megjelenő migráns áradat?

Gyöngyösi Márton – Sajnos ki kell mondani, hogy jelenleg a bevándorlási krízis kapcsán nem a migránsokkal van a legnagyobb probléma, hanem a rövidlátó és képmutató európai politikai mentalitásban, amely a nagy múltú civilizációnknak a jövõjét teszi kockára.
Amikor francia, német és osztrák politikusoknak a nyilatkozatait halljuk, az Európai Unióban domináns liberális véleményeket, melyek a sajtóban is visszaköszönnek, szinte reménytelennek látjuk Európa jövőjét. Azonban üdítő kontraszt Nyugat-Európával szemben az az álláspont, melyet a Kelet-Közép-Európa országai képviselnek ebben az ügyben.
A jelenlegi migrációs válság kapcsán Európában pont a válságnak az okaival nem szeretünk foglalkozni és szembenézni. Meggyõzõdésem, hogy a jelenlegi migrációnak az oka az elmúlt évtizedek elhibázott, erőszakosan megvalósított amerikai geopolitikája és az ebben szerepet játszó európai külpolitika.
Az európai határokat déli és keleti irányból fenyegetõ migrációs nyomás szinte kizárólag azokból az országokból érkezik, melyeket a nyugat az elmúlt években sikeresen destabilizáltt a Közel-Keleten, mint Szíria, Irak és Afganisztán. Nem szeretünk róla beszélni de az elhibázott nyugati geostratégiai törekvések miatt, az elmúlt években destabilizált Ukrajna is könnyen hasonló helyzethez vezethet.
Az európai szolidaritás, az egyéni- és az emberi jogok nagyon fontosak, de legalább ilyen fontos az, hogy egy ország saját hatáskörben eldönthesse, milyen társadalmi modell szerint rendezkedik be. Történelmi okokból érthetõ, ha a volt gyarmattartó nagyhatalmak min például Anglia, Hollandia, Belgium, Franciaország vagy olyan gazdasági nagyhatalmak, mint Németország a bevándorlás kérdéskörérõl másképpen gondolkodnak, mint egy a történeleme folyamán nem extenzív politikát folytató, más kelet-európai ország. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy egy közös, minden európai államot átfogó stratégia a jelenlegi helyzetben sokkal szerencsésebb lenne, mint egyes tagállamok magányos “küzdelme”, hiszen az előrejelzések szerint a migrációs nyomás csak fokozódni fog a jövőben és csak közös erővel állíthatjuk majd meg.
Ugyanakkor az is meggyőződésünk, hogy ez a közös stratégia nem alapulhat a bevándorlók befogadásán. Egyszerűen azért, mert Európa a hangoztatott szolidaritás ellenére nincs olyan demográfiai, gazdasági, társadalmi és lelki állapotban, hogy bevándorlók százezreit, sõt elõre láthatólag millióit zökkenésmentesen integrálja.
Ami Magyarországot illeti: amíg nagy számban léteznek olyan kisebbségek, amelyek bár több generációja velünk élnek, ugyanaz a nyelvük és állampolgárságuk, mint a többségi társadalomé, és mégsem sikerült még őket integrálni, amíg egy ilyen honfitársunk is van, addig nem tudjuk befogadni a távolról érkezett, más kultúrával, vallással és identitással rendelkező embereket. Az egészségügyi és biztonsági kockázatokról pedig még nem is beszéltünk. Ezért nem tehetünk mást, minthogy megerősítjük a magyar határvédelmet, pl. a határőrség visszaállításával. Nem fogadhatjuk el a kvótarendszert sem, hiszen ez mindössze az elhibázott nyugati politika “eredményét” terítené szét a kontinensen, olyan államokat is bevonva egy problémába, melyeket az nem érint. Azokat, akik jogtalanul érkeztek az Európai Unióba és nem jogosultak menekültstátuszra, nem szétosztani, hanem kitoloncolni kell.
Röviden összefoglalva tehát: közös európai politika kell, de ennek az európai értékek védelmén kell alapulnia. A legfontosabb pedig, hogy a problémát gyökerénél kezeljük és a nyugati hatalmak átértékeljék azt a külpolitikai stratégiát, melynek nyomán rendszeresen és durván beavatkoztak közel-keleti államok belügyeibe, destabilizálva azokat, kiváltva ezzel a jelenlegi migrációs hullámot.

Eurasia – Miben járulhat hozzá Magyarország egy multipoláris rendszerbe való átmenethez ?

Gyöngyösi Márton – Az elkövetkező időszakban Közép-Európa államainak felértékelődése várható és nem kizárt, hogy mind gazdasági, mind pedig politikai téren térségünk válik Európa egyik motorjává. Be kell ismernünk, hogy a mi külpolitikai, gazdasági érdekeink egy multipoláris világ létrejöttével esnek egybe, ahol mind nyugat, mind pedig kelet felé partnereket találhatunk. Magyarországnak, mint Közép-Európa egyik meghatározó államának nem szabad pusztán követnie az eseményeket, de lehetőség szerint minél aktvabban alakítani is kell azokat, összhangban a magyar nemzeti érdekekkel. Számunkra Németország, Oroszország és Törökország kiemelt partner kell, hogy legyen. Azt hiszem, hogy azzal, hogy ebben a háromszögben három nagyhatalommal baráti kapcsolatokat építünk ki, esetleg közvetítünk köztük és más államok között is, hatékonyan hozzájárulhatunk egy kiegyensúlyozottabb világrend kiépüléséhez.

Articolo precedente

LA TURCHIA CONTRO LA RUSSIA: UNA TRAPPOLA OCCIDENTALE

Articolo successivo

TURCHIA, RUSSIA ED EUROPA: INCERTEZZA E MUTAMENTI NEL CONTESTO GLOBALE

Claudio Mutti
Claudio Mutti, antichista di formazione, ha svolto attività didattica e di ricerca presso lo Studio di Filologia Ugrofinnica dell’Università di Bologna. Successivamente ha insegnato latino e greco nei licei. Ha pubblicato qualche centinaio di articoli in italiano e in altre lingue. Nel 1978 ha fondato le Edizioni all'insegna del Veltro, che hanno in catalogo oltre un centinaio di titoli. Dirige il trimestrale “Eurasia. Rivista di studi geopolitici”. Tra i suoi libri più recenti: A oriente di Roma e di Berlino (2003), Imperium. Epifanie dell’idea di impero (2005), L’unità dell’Eurasia (2008), Gentes. Popoli, territori, miti (2010), Esploratori del continente (2011), A domanda risponde (2013), Democrazia e talassocrazia (2014), Saturnia regna (2015).